Tegnap a délelőtti alvás egy kicsit elhúzódott, fél 1-kor kelt Zéti, így a délutáni alvás időre úgy gondolta, hogy nem fáradt... egy órán keresztül próbáltam rávenni, hogy aludjon, nem jött össze.
Na akkor fiam, gondolkodjál..... betettem a járókába. A sittre, ahogy Száva mondaná.
Nem gondolkodott..... csuda jó kedve kerekedett. Igaz, hogy esett, kelt, borult a fáradtságtól, de nyoma sem volt rajta az alvásra való hajlandóságnak.
Így videóztunk egy kicsit, megmutatta, hogy milyen apró kunsztokat tud. Persze a telefonálás megint lemaradt, meg a "hogy szereted Samukát..." de majd pótolom.
Mivel elszórakoztunk ezzel egy darabig, gondoltam, 7-kor vacsi, fürcsi, aztán zsuppsz aludni, hátha egyszer 10 előtt ágyba kerül a gyerek.
Na persze, ahogy én kiterveltem... Apa hazajött, és az ő kezében 2 perc alatt apró gágágák kiséretében álomba ájult a gyerek, este 6-kor, nem tudtuk ébren tartani. Így megint az lett a vége, mint minden esténknek, fél 10-kor én hulla fáradtan próbálom a két eszeveszetten röhögő kölykömet csendre és alvásra inteni......
Micsoda egy okos, ügyes cukormókus vagy te Zéti! Büszke lehet rád a szépséges nővérkéd, no meg anyu-apu is persze! :)
VálaszTörlésKöszi Elif :)) Azok is vagyunk :)
VálaszTörlés