Sétálunk...sétálunk...

Zétike berrreg

Száva téli verse

Hulló pelyhek

Hullanak a pelyhek, hullanak lefelé,
mert télen ez a szép.
Ha nem hullanának, nem télnek hívnák.
Mert tél idején ez a szép s ez a jó,
ha tél idején hull a hó.

Szülinap

"Ha elmúltál 40 éves, és egy reggel arra ébredsz, hogy nem fáj semmid, akkor biztos lehetsz benne, hogy meghaltál."

Ez nagy igazság, 5 napja már én is tudom :DD
Egy ideje minden reggel fejfájással ébredek. De legalább tuti, hogy élek.....cccc...

Fotó áradat

Kommentár nélkül......

Zoknizás

Zézike új sportot talált ki nekünk, a zoknizást. Eddig is le tudta venni a zokniját, csak nem csinált belőle sportot. Most azt űz... feladjuk rá... leveszi..megint feladjuk..megint leveszi.. és ez megy a végtelenségig. Ha rászólunk, hogy nem szabad, megsértődik és üvölt. Ha nem figyelünk, akkor sunyiban megint leveszi, és mint a győzelmi zászlót, úgy lebegteti felénk a zoknit, elegett vigyorral a kis képén. :) Meg kell zabálni olyan édes.

De asszem adok rá harisnyát holnap.. nem buli, hogy a nap nagy részét ezzel töltjük. Bár most rontsam el a buliját? Még meggondolom, mert azért mégis már, hogy néz ki egy kispasi harisnyában???

Küszöb

Sok szomorú bejegyzés került mostanában a blogba. Próbálok túllépni, átlépni ezt a küszöböt, és a vidámabb dolgok felé terelgetni a gondolataimat.

Nagyika nekrológja

Nagynénémtől kaptam ezt a levelet, közzéteszem......

"Ezt a kis versikét teljesen magáénak tekintette, benne van az egész élete. Sokáig a bibliájában tartotta, aztán a zsebében hordozta, a dialízisben odaadta a kezelőorvosának, hogy olvassa el.

Marika "

Köszönöm

Köszönöm az életem, a sok-sok csodát.
Elhordoztad a szívem tengernyi baját.
Köszönöm a napokat, oly sok ragyogót,
Fáradt pillanatokat, feléd mutatót.
Leborulva köszönöm a rosszat, a jót.

Ha könnyes volt a szemem, neked mondtam el,
Gyógyítottad a sebem, úgy viseltem el.
Újra kezdtem a lapot, nem volt rajta folt,
nem róttad fel a gonoszt, bűnbánat ha volt.
Leborulva köszönöm a rosszat, a jót.

Köszönöm az éveket, a megtartatást,
a türelmes szívedet, a simogatást.
Köszönöm az örömet, a sok-sok erőt,
a megáldott életet, kezedben levőt.
Leborulva köszönöm a múltat, s jövőt.

R.I.P.

Nagyika tegnap 13 óra előtt néhány perccel elment.

Remélem odaát angyalkák várják  a kapuban, és lesni fogják minden óhaját.

Neki már nem fáj semmi, megpihent.

Nekünk fáj, hogy soha többé nincs már.

Pihenj békében Nagyika.

Tán bánatom a felleg

És sóhajom a szél?

Ők messze délre keltek,

Ittmaradtam én.

Tán mosolyom a rózsa

És gyönyöröm a láng?

Hervadva, ellobogva

Néznek vissza rám.                        

Felhőn túl, szelek ágyán,

Hol örök rózsa nyit

És örök fény a párnánk,

Várnak valakit...

Juhász Gyula: Elmenőben

10 hónap

Zétike ma 10 hónapos. Hihetetlen, hiszen olyan, mintha csak nemrég született volna.

Már nem baba, kisgyerek. De mi csak babácskának hívjuk.  Jó ideje lépeget, igaz még nem stabilan, de azért ügyes, 1-1 métert szépen megtesz. Tapsol, táncizik,csetteg a nyelvével, integet, berreg a szájával, telefonál, fésülködik és még sok dologban utánoz minket. Mindenkit név szerint ismer a családban, megmutatja a fényképeken, ha kérdezzük.

Száváért totálisan odavan, akkorákat viháncolnak együtt, hogy öröm nézni. Ragyog a szeme és fülig ér a szája, ha reggel meglátja Szávát. Annyira jó látni, hogy imádják egymást.

Az akaratát is érvényre tudja már juttatni. Ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, hatalmas hisztit tud vágni, főleg, ha nem engedünk neki dolgokat. Hátradobja magát, rúg, harap, megtépi a hajunkat. Egyenlőre ez vicces, bár mikor jól arccsonton fejeli az embert, az azért nem annyira.

Amúgy egy tündérbogár. Igaz mostanában a fenekembe tapadós verziót adja elő, csak velem, velünk akar mindent csinálni, de ez betudható egyenlőre a szeparációs szorongásnak.. azt hiszem...

Már benne van a játékokban, együttműködik szépen, kérésre a tenyerünkbe teszi a dolgokat.

Nagyon édes, ahogy babanyelven halandzsázik, sokszor olyan, mint egy kiscica, ahogy nyávog.

Már egész jól eszik, ha éhes akkor hammammamm kiabálással juttatja tudtunkra. Velünk szokott reggelizni, örömmel megkóstol mindent amit mi eszünk, a kis falatkákat már ügyesen megrágja. 8 foga van, és folyamatosan készülődik a többi, rág mint a veszedelem egyfolytában. Meg harap. Az orromat, államat előszeretettel, és ezt tök viccesnek is gondolja, hatalmasakat kacag közben, miközben én visítok.

A napirendünk is egész szépen kialakult, bár most az ünnepek alatt, hogy mindenki itthon volt, kicsit borult.

Ha suli van, akkor fél 7- 7 körül kelünk. Száva és apa negyed 8 után elindul, mi kicsit ejtőzünk, reggelizünk, aztán általában 10-11 körül alvás van. 1 óra körül ebéd, délután 3-4 körül megint alszik egyet, 7-8 között vacsora, aztán fürcsi, és általában fél 10-10 körül alszik el. Persze napközben még van tízórai, uzsi, jópár cicizés, de ezeket most nem részletezem. Az éjszakáink is éjjeli rend szerint működnek, sajnos sok-sok ébredéssel, és velem alvással. Majd idővel rendeződik, bízom benne, Száva is ilyen rossz alvó volt.

Nagyjából ennyi amit most gyorsan össze tudtam szedni a  10 hónapos minimanónkról.

Nagy és erős fiúcska, 75 centi és 10,7 kg. Igazi kis macsó pasi. Imádom.

:(

Az új év első bejegyzése sajnos nem vidám, pedig másképp szerettem volna....

Nagyika két napja haldoklik. Lebeg a két világ határán és nem tud átlépni.... Ha van túlvilág, már biztosan várják Őt, az anyu, apu, a testvérei, szülei.... A műtét után már kezdte magát szépen összeszedni, de 31.-én éjjel történhetett valami agyi dolog nála, nem tudják pontosan, hogy mi..... azóta tart..... :(((((