"Ezt a kis versikét teljesen magáénak tekintette, benne van az egész élete. Sokáig a bibliájában tartotta, aztán a zsebében hordozta, a dialízisben odaadta a kezelőorvosának, hogy olvassa el.
Marika "
Köszönöm
Köszönöm az életem, a sok-sok csodát.
Elhordoztad a szívem tengernyi baját.
Köszönöm a napokat, oly sok ragyogót,
Fáradt pillanatokat, feléd mutatót.
Leborulva köszönöm a rosszat, a jót.
Ha könnyes volt a szemem, neked mondtam el,
Gyógyítottad a sebem, úgy viseltem el.
Újra kezdtem a lapot, nem volt rajta folt,
nem róttad fel a gonoszt, bűnbánat ha volt.
Leborulva köszönöm a rosszat, a jót.
Köszönöm az éveket, a megtartatást,
a türelmes szívedet, a simogatást.
Köszönöm az örömet, a sok-sok erőt,
a megáldott életet, kezedben levőt.
Leborulva köszönöm a múltat, s jövőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése